Gyermekkori zavarok

Költözés, egy közeli rokon elvesztése, bölcsőde vagy óvoda váltás. Mindezek a változások, bár ártatlannak tűnnek, mégis hatással lehetnek gyermekünk viselkedésére. A kicsik nagyon érzékenyek a környezetükre, minden apró változásra reagálnak.

Sok családban szembesülnek a szülők olyan problémákkal, mint a gyakori bepisilés, a már-már mániákus kézmosás vagy éppen azzal a szituációval, hogy a gyermek csak akkor érzi magát biztonságban, ha a játékai mértani pontossággal ülnek egymás mellett. A gyermekkori zavarokat a környezetváltozás mellett a szülők között megbúvó feszültség is okozhatja, mely szorongást vagy depressziót is okozhat.

Mi az, amiért a szülő felelős és mi az, amiért a környezet? Mely viselkedési zavarokat kell már komolyan venni? Mit lehet tenni a megelőzését és a megoldásért? Mi összegyűjtöttünk néhányat!

Dadogás

A dadogás aránylag gyakori jelenség a kicsik körében, hiszen a természetes fejlődésükkel jár, hogy az agyuk gyorsabban jár, mint ahogy azt ki tudnák mondani kezdetleges beszédkészségükkel. A dadogás akkor válhat krónikus betegséggé, ha a gyermek “ráfeszül”, szégyelli magát, mert a társai kigúnyolják miatta vagy épp a szülő sürgeti, hogy mondja már ki végre, amit akar. Ezt megelőzendő türelemmel kell a gyermekhez állni, továbbá más tevékenységeiért gyakran kell dicsérni.

Gond van a gyermekemmel? Jelentkezzen!

Bevizelés

A pelenkás korszakban a bevizelés még nem jelent problémát, azonban amikor a gyermek már elvileg szobatiszta, azonban akár nappal, akár éjjel bevizel, meg kell keresnünk ennek eredetét. Az éjszakai ágybavizelés sokszor nem feltétlenül gyermekkori zavar, hiszen az éjszakai vizelettartást később tanulja meg a gyermek, mivel ez nem tudatos. A bevizelést okozhatja szervi probléma is, így első sorban ezzel kell kezdeni az ok kutatását. Ha a kicsi egészséges, akkor valamilyen szorongás, lelki probléma állhat a háttérben, amely lehet akár a kistestvér születése, családon belüli konfliktus vagy éppen halál. Az egyik helyes megoldás, ha a szülő a “száraz” napokért megdicséri a gyermekét, azonban a “nedves” napok miatt nem szabad büntetni.

Kényszerbetegség

A kényszerbetegnek számos tünete létezik, azonban a túlféltés miatt gyakran tartunk olyan apró szokásokat is kényszeresnek, melyek valójában a gyermek szokásaihoz tartoznak. Fontos, hogy a kényszerbetegséget orvos állapítsa meg, hiszen a pszichológiai terápiát, súlyosabb esetben a gyógyszeres kezelést csak szakember tanácsára kezdhetjük el. Bár nem egyöntetűen, de az orvosok többsége szerint a kényszerbetegségre és a ticre (tikelésre) való hajlam is örökölhető. A kényszeres kisgyermekeknél többféle tünet is jelentkezhet, mint például az alábbiak:

  • szennyeződéssel kapcsolatos kényszergondolatok, félelem a piszoktól és a bacilusoktól, illetve a környezeti szennyeződésektől
  • félelem attól, hogy rossz dolgot tett mással vagy másokkal, hogy bántott vagy bántani fog valakit, akár önmagát
  • félelem attól, hogy dolgai elvesznek, így a gyermek gyakran szenved a gyűjtögetéssel kapcsolatos kényszergondolatokkal

Ezeket a gondolatokat kényszercselekvéssel akarják megoldani a kicsik. Ezeket a tetteket belső kényszerből hajtják végre, és ha a tevékenységben valaki megakadályozza őket, akár fizikai fájdalmat is érezhetnek. Többek között ilyen kényszercselekvésekkel találkozhatunk a leggyakrabban:

  • mosakodással kapcsolatos kényszercselekvések: túlzott vagy rituális kézmosás, testápolás
  • ellenőrzéssel kapcsolatos kényszercselekvések: kényszeres sorba rendezés, gyűjtögetés
  • ismétléssel kapcsolatos kényszercselekvések: újraolvasás vagy -írás, ismételt leülés és felállás
  • számolással kapcsolatos kényszercselekvések: kövek, cukrok, sarkok megszámolása
  • rendrakással kapcsolatos kényszercselekvések: ceruzák, könyvek, plüssök kényszeres sorba rendezése, tárgyak megigazítása – melyet gyakran a szimmetriára való törekvés kísér

A probléma felfedezésében és megoldásában pszichoterapeuta tud segíteni, hogy a szülő a gyermekkel együtt győzze le ezt a kényszert.

Figyelemzavar, figyelemhiány

Általában 7 éves kor körül szokott jelentkezni a figyelemzavar a gyermekeknél. Tünetei közé tartozik, ha a gyermek képtelen egy dologra összpontosítani a figyelmét, nem tud koncentrálni, állandóan izeg-mozog, a hajával játszik. Ha a problémát nem kezelik időben, akkor következményei is lehetnek, hiszen a figyelemzavaros gyermek lemaradhat a tanulásban, így a későbbiekben diszlexia vagy diszgráfia is kialakulhat. A problémát a korai fejlesztéssel lehet a leginkább kezelni, amihez türelemre és segítségre van szükség, melyet a legprofibban pszichoterapeuta tud nyújtani.

Amennyiben hasonló problémákat vett észre Ön is gyermekén, kérjen segítséget profitól! Faragó Ágnes klinikai szakpszichológus gyermekkori zavarokkal foglalkozó kiscsoportos foglalkozásán közösen keresi meg a szülővel a probléma okát, és ajánl megoldásokat a zavarok megszüntetésére! Jelentkezzen Ön is!

Gond van a gyermekemmel? Jelentkezzen!